Történeti és nyelvi kitekintés[1]
A Vendvidék, más néven Szlovén Rába-vidék, az ott lakó–máig fennmaradt sajátos kultúrájú és nyelvű–vendekről, magyarországi szlovénekről kapta a nevét.
A vendek– a magyarországi szlovének–magyar elnevezése német eredetű. A középfelnémet Wint, Winde és az ófelnémet Winid alakokon keresztül összefüggésben van a már a klasszikus latinban is meglevő Venedi, Veneti népnévvel. A szlávokra, mint a venétek helyére kerülő népre, a keleti germán határon ragadt rá a név. A magyarban az -us szóvéglatinositás eredménye. A vendus, vindus alak létrejöttében a német wendisch, windisch – német területen élő szlávokra vonatkozó – kifejezés is közrejátszhatott. A magyarországi – Rába és Mura között élő – szlovének vendekként való elnevezése arra vezethető vissza, hogy a szlovének az ő letelepedésük előtt ezen a területen élt népről kapták a nevüket. A magyarországi szlovének anyanyelvükön szlovéneknek nevezik magukat.[2]
A mai szláv népek őshazája a kora középkorban a Kárpátoktól északra és a Balti tengertől délre, nagyjából a Visztula folyó tájékán lehetett. A mai déli szlávok (horvátok, szerbek, montenegróiak, macedónok, bolgárok) a 6. és 7. sz. folyamán vándoroltak a Balkánra. A szlovének ősei 550 körül érkeztek arra a területre, ahol a szlovén etnikum ma is él Szlovéniában és a határain átnyúló területeken.[3]
A Vas megyei szlovének elődei – a Rába és a Dráva közötti vidéken – a 6. sz. második felében az avarokkal együtt telepedtek le. A 8. században ez a vidék a frankok uralma alá került, akik az avarokat elűzték, és a 9. században Karintiából az ő helyükre is szlovéneket telepítettek. A vidék lakói a század második felében Pribina és Kocel alsó-pannóniai szláv fejedelmek alattvalói voltak[4]
A Kárpát-medencében 895-től letelepedett magyarok különböző népeket találtak itt. Az alsó-pannóniai szlávok nagy része már az Árpád-kor végére beleolvadt a magyarságba. Kisebb részük a nyugati határvédő sáv (gyepűelve) területére szorult, s több mint egy évezrede – őslakosként – folyamatosan együtt él a magyarsággal. A mai Vas megyei szlovének e pannóniai szlávok utódai.[5]
Számuk betelepítéssel is növekedett: III. Béla magyar király ezen a területen, a Rába mellett (Szentgotthárd) cisztercita apátságot alapított 1183-ban. A cisztercitáknak birtokuk megműveléséhez munkaerőre volt szükségük. Ilyen munkaerőt jelentettek az itt lakó szlovének, valamint a Murántúlról, a szlovén Stájerországból és a szomszédos horvát területekről idetelepített szlovének. A szentgotthárdi apátság majorjaiból ők hozták létre azokat a településeket, amelyek a mai napig fennmaradtak. Lakói a 19. század közepéig a ciszterciták és a Széchy, illetve Batthyány nagybirtokos család jobbágyai voltak. Az első világháború után továbbra is Magyarországon maradtak nemzeti kisebbségként.[6]
A magyarországi szlovének többsége ma is a Vas megyei Szentgotthárdon/Monošter, a hozzácsatolt Rábatótfaluban /Slovenska ves és a hat környező községben: Felsőszölnök/Gornji Senik, Alsószölnök/Dolnji Senik, Szakonyfalu/Sakalovci, Apátistvánfalva/Števanovci, Orfalu /Andovci, Kétvölgy/Verica-Ritkarovci él. Ezen kívül Szombathelyen, Mosonmagyaróvárott, Budapesten és szétszórtan Magyarország egész területén laknak még szlovének. Számuk Magyarországon hozzávetőlegesen5000 fő.[7]
Nyelvük
A vendek, a Rába–vidéki szlovének különlegesen „ízes” nyelve sajátos. A szlovén nyelv az indoeurópai nyelvcsalád tagja. Azon belül az ún. szatem csoportba tartozik. Az indoeurópai ősnyelvből fejlődött ki.[8] A Rába–vidéki szlovéneknek igen kevés kapcsolatuk volt a szlovénség többi részével. Ez a nyelvfejlődés lelassulásához vezetett. Ennek következménye az is, hogy az itteni nyelvjárások meglehetősen archaikusak (ősrégiek).[9]
A szlovén nyelvterület igen gazdag dialektusokban/nyelvjárásokban (összesen 45 van!). Nyolc fő nyelvjárási csoportot különböztetünk meg, a Rába-vidéki szlovének a pannon csoporthoz tartoznak.[10] A „vend” (magyarországi szlovén) egyébként olyan archaikus nyelvjárása az indoeurópai nyelvek délszláv nyelvcsaládjába tartozó szlovénnek, mint a „csángó” (moldvai magyar) a magyar nyelvnek.[11]
[1] E Történeti és nyelvi kitekintés anyagát ellenőrizte és frissítette: Mukicsné Kozár Mária: néprajzkutató, 2022.-ben.
[2]Mukicsné Kozár Mária: Magyarországi szlovének néprajzi szótára, 170.o. (Szombathely, 1997)
[3]Kozár Mária – Mukics Ferenc: Magyarországi szlovének 4. o.; 1998, Budapest, Körtánc füzetek
[4]Kozár Mária – Mukics Ferenc: Magyarországi szlovének 4.o.; 1998, Budapest, Körtánc füzetek
[5]Kozár Mária – Mukics Ferenc: Magyarországi szlovének 5.o.; 1998, Budapest, Körtánc füzetek
[6]Mukicsné Kozár Mária: Magyarországi szlovének néprajzi szótára, 143.o. (Szombathely, 1997) https://library.hungaricana.hu/hu/view/MEGY_VASM_Sk_1996_Szloven_Szotar/?pg=0&layout=s
[7]Kozár Mária – Mukics Ferenc: Magyarországi szlovének 3.o.; 1998, Budapest, Körtánc füzetek
[8]Mukics Ferenc: Szlovén nyelvkönyv, 2.o., 1997, Magyarországi szlovének szövetsége
[9]Mukics Ferenc: Szlovén nyelvkönyv, 3.o., 1997, Magyarországi szlovének szövetsége
[10]Mukics Ferenc: Szlovén nyelvkönyv, 4. o., 1997, Magyarországi szlovének szövetsége
[11]https://www.sulinet.hu/oroksegtar/data/magyarorszagi_nemzetisegek/altalanos/nemzeti_es_etnikai_kisebbsegek_magyarorszagon/pages/014_szlovenek.htm